Kontemplatívok

Ebben az epizódban megpróbálunk arra rácsodálkozni, hogy a Háromság jelenlétében élt élet nem egy rendkívüli misztikus tanítás, hanem az Újszövetség szíve és a keresztény alaptapasztalat, melyet az elmúlt 2000 év misztikusai és lelki mesterei megpróbáltak megóvni a feledéstől és visszahozni a köztudatba. Ránézünk arra is, hogy a gyakorlatban mit tudunk tenni azért, hogy megszülessen bennünk ez a tapasztalat, s hogy napról-napra benne maradjunk.

Élt egyszer három barát (másodállásban teológusok), akik - magukból kiindulva - rájöttek: a Háromság lényege a Perikorézis, azaz a tudatos egymásban-lét a szeretet által. Működik ez úgy emberi, mint isteni személyek között. Körtánc ez, mely öröktől fogva zajlik a Háromságban, a nagy bumm óta az univerzumban, s fogantatásunk óta bennünk és körülöttünk. Most is, ebben a pillanatban. Itt, ahol épp vagyok. Ebbe a táncba mindenki hivatalos, kivétel nélkül. Remélem az epizód meghallgatása után mindenki felteszi kedvenc dalát, s elfogadja a Háromság felkérését egy jó kis lassú vagy gyors együtt-mozgáshoz. Hogy teológián és valláson túl végre megtapasztaljuk a Jelenlét örömét, a kozmosz ujjongását, az élet ünnepét.

Két utat próbálunk bejárni ebben az epizódban: egyrészt szeretnénk eljutni az asztalraültetős házi istenkétől az univerzum háromságos Teremtőjéig; másrészt ránézünk arra a folyamatra, amelynek során Isten felfedte nem-egyedüllétének titkát. A Marvel rajongók által akár Trinity Saga-nak nevezhető sokfázisú Történet bővelkedik fordulatokban, bizonytalanságokban és megértésekben, hogy végül egy valódi Triplacsavar által jussunk el a Végjátékhoz.

Minden folyik és minden áramlik, talán nem véletlenül: a Háromságon belül is árad az isteni Flow, öröktől fogva. Ez nyilvánul meg minden élet-dinamikában bennünk és körülöttünk. Ebbe az Áramlásba próbálunk most beleállni és vitetni magunkat általa. Mindezt kiegészítjük azzal, hogy a Flow-szemlélettel ellentétben hogyan szoktuk a Szentháromságot szétszakítani és ilyen-olyan érmekkel a nyakukban felállítani őket a dobogó különböző fokaira. S hogy ezt megelőzzük, elengedhetetlenül fontos lesz megfesteni a saját Szentháromság-ikonunkat és megírni a saját Viskónkat...

Ebben az epizódban újra alapvető isteni és emberi valóságokra nézünk rá, de immár háromságos szemüveggel. Feltesszük a kérdést: mi következik abból, hogy nem egy magányos, hanem egy háromszemélyű Isten képére teremtetett az ember? Miért nem azt mondá Ádám atyánknak a Teremtő, hogy "elég vagyok én néked"? A válaszokért csak befelé kell néznünk. Isten-alakú és ember-alakú űrjeink feltárják a Háromság szívének és a saját szívünknek vágyait s azok betöltésének módját.

Háromságos témakörhöz három speciális szemléltetőeszköz dukál: Andrej Rubljov "Szentháromság" ikonja, Richard Rohr "Az Isteni Tánc" című könyve, és William Paul Young "A Viskó" című regénye. Mindezekből merítve fűzzük tovább háromságos gondolatainkat a visszavonhatatlan szeretetről, a különbözőségben fennálló egységről és arról, hogy a Kern-Garas páros már rég megénekelte a legnagyobb teológiai és embertani igazságot: egyedül nem megy. Istennek sem. Nekünk sem.

Évadnyitó epizódunkban bemegyünk a soha-véget-nem-érő drágakőbánya kapuján és szemügyre vesszük azt a szemünk elé táruló kincset, melynek létezésről lehet mindig tudtunk, de csak most kezdünk igazán rácsodálkozni: Isten nincs egyedül. Soha nem is volt. Mert mindig Hárman voltak, vannak és lesznek.

Évadzáró epizódunkban - immár hagyományőrző módon - visszanézünk a megtett útra és összefoglaljuk az eddig elhangzottakat. Folytatása következik!

A Távoli Alkotó és a Felelőtlenül Szerető istenkép megvizsgálása és két megható vers felolvasása után rátérünk a valóban Szerető istenkép szemlélésére. Kiderül, hogy a vele való kapcsolat állandó dinamizmusa miatt most már kisebb a kísértésünk az "elalvásra", azaz hogy kilépjünk az ő jelenlétére irányuló éberségből... hisz bármilyen szembesülésekkel is jár együtt a vele való meghittség, mégis ez az a kincs, aminél jobb, több és nagyobb nincs ezen a világon.

Babits Mihály verse Mezei Mária előadásában: https://www.youtube.com/watch?v=oV-QPUCqwZA&t=0s

Soron következő istenkép-karikatúráink a következők: a Fájdalom-evő Halálisten, a Mindentjegyező Könyvelőisten és a Szeretetmegvonó Teljesítményisten. Mindezektől akkor szabadulunk meg, amikor megtapasztaljuk: a Semmiért vagyunk szeretve. 

A mai epizódban elhangzó torz istenképek listája, kedvcsináló gyanánt: Mennyei Nagybácsi, Galaktikus Télapó, Kitörésre készülő Vulkán, Spirituális Kávéautomata, a Szenvedés Olimpia Győztese. Miközben mindezeket leleplezzük, közben - remélhetőleg - egyre nagyobb távolságot is veszünk tőlük. 

Az említett előadás a megváltásról: https://www.youtube.com/watch?v=9wcV9JQ2588&t=0s

A különböző istenképek karikatúra-jellegű leleplezésének témájába vágunk bele, s elsőnek a nagy népszerűségnek örvendő "büntető-bíró" istenképet vizsgáljuk meg. Kitérünk arra is, hogy ez a torzkép hogyan köt szövetséget a perfekcionizmus démonával. S hogy ennek mi köze a kengyelfutó gyalogkakukkhoz? Remélhetőleg kiderül a mai epizódból.

Az említett cikk: https://jezsuitakiado.hu/cikkek/a-te-arcodat-keresem/

Sokféle "ház" befolyásolja és alakítja az emberi személy istenképét: a család, az iskola, az egyház. S emiatt akár az a mondat is igaz lehet, hogy "ahány ember, annyi istenkép". Végtelenül személyes és egyéni öröksége ez mindenkinek. De íme az örömhír: bármilyen hatások is értek bennünket, az istenépünk változhat, alakulhat, gyógyulhat, fejlődhet...

Az érzelmi jellegű istenkép-tisztitás munkájának legrövidebb képlete található mai epizódunk címében. Kitérünk arra is, hogy csak az egyre tisztább és egyre pozitívabb érzelmi-istenkép lehet az alapja annak, hogy valódi intimitást éljünk meg az istenkapcsolatunkban, de ehhez az anya-képünk és apa-képünk mélyen meghúzódó szobáiba is be kell mennünk...

Henri Nouwen, a Titokzatos Harmadik és a The Chosen említésével kezdjük a mai epizódot, s aztán nekivágunk egy olyan utazásnak, mely egyben félelmetes és lenyűgöző: a legféltettebb érzelmeink belső szobáihoz megyünk, ahol istenképünk érzelmi jellegű mélyrétegeit keressük. Itt találunk majd kígyókat és sárkányokat, de kincseket és drágaköveket is. Ha eléggé bátrak vagyunk, akkor ezen előbbieket legyőzzük, utóbbiakat pedig boldogan birtokolni fogjuk.

A "The Chosen" sorozat: https://watch.angelstudios.com/thechosen

Epizódunk címének újabb frappáns ABBA utalásából kiindulva megyünk tovább az első Isteni Személy bennünk élő arcának megtisztítása irányába: forradalminak tűnő, mégis mélyen a biblikus és lelkiségi hagyományban gyökerező megállapítást teszünk, miszerint Istennek női és anyai dimenziója is van, mely tökéletesen kiegészíti a hagyományosan róla megfogalmazott férfias és apai képeket.   

A Viskó című regényről:  http://www.immanuel.hu/visko.php  

A film pedig itt megnézhető: https://www.youtube.com/watch?v=Gs6utRY0A5U

Milyen fantasztikus, hogy az abszolút kedvenceim közé tartozó svéd énekes-dalszerző csapat neve (mely a tagok neveinek kezdőbetűiből tevődik össze) az ismertsége miatt abban is életadó lehet számunkra, hogy emlékeztet bennünket arra a Valakire, akit Jézus ezen a néven szólít meg. Ebben az epizódban tehát elkezdjük szemlélni Abbát, Papát, az Atyát, az első Isteni Személyt, s ezzel párhuzamosan nekifogunk a róla bennünk élő kép megtisztításának. 

A legfontosabb kérdés: mihez képest pozitív vagy negatív valami az istenképemben? Létezik olyan objektív istenkép, amihez viszonyítani lehet? Azaz: honnan tudom, milyen Isten a valóságban? A válasz közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, mégis újra és újra Rá kell csodálkoznunk...

Az istenképünk az arcunkra van írva, ha akarjuk, ha nem. Mindaz, amit belül hordozunk megnyilvánul és kisugárzik a cselekedeteink, hozzáállásaink, kommunikációnk által. Nem adhatunk mást, "csak mi lényegünk": azt adjuk tovább kifelé, ami belül van. Ezért az istenkép-tisztítás munkája elengedhetetlenül fontos, ha inkább vonzani és nem taszítani szeretnénk a körülöttünk élő embereket, s ha eközben jó nagykövetei akarunk lenni (ha nem is a Fidzsi-szigeteknek, de legalábbis) Isten országának.

A tapasztalat azt mutatja, hogy istenképe mindenkinek van s az senkinek sem tökéletes. Így annak megtisztítása alapvető feladatunk, hisz ha ezt nem tesszük meg, akkor könnyedén alakulnak ki (különféle kreatív formában megnyilvánuló) spirituális és kapcsolati jellegű dugulások a lelki vízvezeték-rendszerünkben. Az istenkép-torzulás, mint spirituális népbetegség, néha olyan helyeken üti fel a fejét, ahol a legkevésbé számítanánk rá: így a megkülönböztetés és a leleplezés szintúgy az érett lelkiélet alapvető mozzanatává válik.

Évadnyitó epizódunkban nekifutunk a már beharangozott nagy témának: a Jelenlét... ki lehet ő? Illetve kik lehetnek ők? Keresni fogjuk az isteni misztérium valóságát, annak egyes- és többesszámát, azaz a tiszta istenképet.

Évadzáró epizódunkban összefoglalásra kerül mindaz, amit a kontemplatív út kapcsán eddig elmondtunk. Sőt, az összefoglalásba még új gondolatok is vegyülnek. Folytatása következik.

Óriási dolog, amikor a kontemplatív ébredésben elkezdünk fokozatosan szabadulni az elménkkel való azonosulásból. Ebben az új látásban aztán minden - még a zavarónak tűnő gondolataink is - úttá és lehetőséggé válnak ahhoz, hogy megközelítsük a bennünk lévő isteni Jelenlétet.

Kétszavas címünk a látszat ellenére talán mégis egy nagy bölcsességet takar: a valóság ellenállásmentes elfogadását. Hiszen a fejünkben ott élhet egy idealizált nem-valóság, egy alternatív jelen, mely megfoszthat bennünket a jelen örömétől, a valóság szépségétől. Az "ez van" persze nem áldozati önfeladást jelent, hanem a képességet arra, hogy mégiscsak változtatni tudjunk, ahol lehet. De ehhez az első lépés: az alternatív jelenből való kilépés a reális jelenbe. A mai epizódból talán kiderül, hogy miképpen lesz képes erre a kontemplatív ember. 

Szemlélgetjük tovább a jövőt: jó lenne már a hetedik lakásban élni és beállni a Szentháromság körtáncába. Vagy lehet, hogy mindez "már" bennünk van, de közben "még" lépéseket is kell tennünk felé? Talán mindkettő igaz, s ez remélhetőleg kiderül ebből az epizódból. Valamint teszünk még egy nagy lépést az abszolút jövő felé is, "odaátra", a küszöbön túl... s megtapasztaljuk, hogy a halál (és ami utána jön) a jelen örömének egyik legnagyobb tanítómestere.  

Igen, a cím bizony "annak a dalnak" a szövegéből van. A leírás alatti linkre kattintva azért is ajánlom mindenkinek a dal meghallgatását, mert ez egy igazi kontemplatív himnusz: a boldogság lehetősége nem a jövőben van, hanem itt és most, a jelenben, a benső világomban, minden nehéz külső körülmény ellenére. Ennek részleteiről (is) szól a mai epizód.  

Anna and the Barbies feat. Kiss Tibi: Márti dala

https://www.youtube.com/watch?v=nAwDPmalScE&t=0s

Lassacskán lekerekítjük a múlttal kapcsolatos reflexiónkat, méghozzá a bibliai "emlékezés" eszközét segítségül hívva. Aztán gyorsan időgépbe ülünk a jövő felé, hogy megvizsgáljuk ezt a még-meg-nem-történt, de az elménk számára olykor nagyon is valóságos idősíkot.

A múltba való zarándoklatunkat folytatjuk ebben az epizódban. Kiemeljük, hogy mennyire fontos a (nagybetűs) Történetünkkel való megbarátkozás, s hogy az erre való egészséges emlékezés erőforrás lehet a jelenünkben.

József Attila "A Dunánál" című versének halhatatlan gondolata, mely mai epizódunk címe lett, azt hiszem megfelelő mélységben közvetíti a múlttal való őszinte szembenézésnek fontosságát, mely által "a harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés". Hogy a múlt története hogyan válik szelíd békévé a jelenben a kontemplatív ember életében, az remélhetőleg kiderül ebből az epizódból.

Megkezdjük időutazásunkat azokba a mentális idősíkokba, amelyek - ha nem viszonyulunk hozzájuk helyesen - könnyen megfoszthatnak minket a jelen pillanat örömétől, a jelenben elérhető isteni Jelenlét erőforrásától. Első úticélunk a múlt, melytől olykor menekülünk és amelybe néha oly szívesen visszatérnénk.

A nem-tudás bölcsességének témáját megpróbáljuk lekerekíteni ebben az epizódban, de közben feltárul előttünk egy nagyon is gyakorlati útja annak, hogy hogyan lehet miénk a valódi bölcsesség: egyszerűen el kell kezdenünk lélegezni. S ebben az egyszerű figyelemmel kísért lélegzésben mindent "tudni" fogunk, amire szükségünk van. Ha valaki nem hiszi, próbálja ki. :)

Ezen epizód címe kivételesen nem tartalmaz semmilyen enigmát. A szó és a csend egyensúlyáról fogunk gondolkodni, melynek megtanulása a kontemplatív út egyik alapeleme. Ez az egyensúly egy egészen új látásmódot ad nekünk az isteni jelenlétben való élethez, a paradoxonok elhordozásához, de még a Biblia mélyrétegeinek felfedezéséhez is. 

A címet logikusan így lehetne folytatni: aki pedig nem tudja, hogy nem tudja, az tényleg nem tudja.... Hogy mindez nem csupán játék a szavakkal, az remélhetőleg kiderül ebből az epizódból.   

Az említett könyvesbolt: https://d18konyvesbolt.hu/​

A paradoxonok átölelése, azaz a látszólagos ellentmondások feloldásmentes tapasztalati befogadása csak első látásra tűnik úgy, hogy ennek megtanulása a misztikus élet legmagasabb szféráihoz tartozik. Úgy tűnik a valóság ezzel szemben az, hogy hitünk alapvető igazságait sem tudjuk befogadni, ha nincs meg bennünk ez a képesség. Ennek mikéntjéről szól a mai epizód.

A kontemplatív emberek hidakat építenek a társadalomban és a közösségekben, s mivel már nem élnek "buborékban", ezért azon vannak, hogy mások is egyre szabadabbak és boldogabbak legyenek. Ennek nüanszairól szól a mai epizód.

A kontemplatív úton járó ember egyre mélyebben észreveszi azt a totális egységet, amely a mélyben lüktet minden ember között. Saját igazi identitásának ismerete miatt könnyebben észreveszi a másik ember igazi önazonosságát, minden különbözőségen túl. Ezért senki sem lesz számára "idegen". S ezért lesz ő igazi "pontifex", hídépítő. Ennek jobb megértéséhez Thomas Mertont és Pilinszky Jánost hívjuk segítségül ebben az epizódban.

A Pilinszky interjú: https://www.youtube.com/watch?v=Xka8jpMXYiw&t=0s

"Nem lehet az ember egész nap a templomban!" - szokták mondani. Vagy talán mégis? "Az Egyház és a társadalom krízisének oka a szakrális iránti tisztelet elvesztése." - szokták mondani. De lehet inkább arról van szó, hogy minden szakrális és szent körülöttünk, csak meg kellene tanulnunk "látni"? Hogyan lehetséges ez? Erről szól a mai epizód.

Assisi Szent Ferenc költeménye Angelo Branduardi előadásában: https://www.youtube.com/watch?v=ZF0HvtFuPSQ

Ezen epizód előadója könnyelműen ígéretet tesz arra, hogy két fontos témát tárgyal ebben a részben, de ebből csak az egyik sikerül neki. Mindenestre érdekfeszítő gondolatokat hallhatunk a kontemplatív út gyümölcseiről az életünk különböző területein. 

Az említett film: https://www.filmkatalogus.hu/Az-utolso-vakacio--f14670

Ezt az epizódot a "Zenebutik" különkiadásával kezdjük, majd rátértünk a kontemplatív élet egyik legfontosabb alap-attitűdjére, mely a non-dualisztikus látás, a paradoxon átölelése.   

A "Halhatatlan Kedves" említett jelenete: https://www.youtube.com/watch?v=N4Vou... 

Katona Klári "Most" című dala, mely lehetne akár a kontemplatív emberek egyik himnusza: https://www.youtube.com/watch?v=3xqk012SQiw&t=0s

És egy ráadás. Kontemplatív szellemiségű interjú Katona Klárival (akinek van "füle", hallja meg!) https://www.youtube.com/watch?v=7fOLY...

A mai epizódot egy kis szimbólum-tágítással kezdjük: a misztikát most a víz és a zene irányából közelítjük meg. Ennek nyomán pedig elgondolkodunk arról, hogy ebben a pillanatban már mindenünk megvan, amire végső soron szükségünk van. Igen, épp most is. Csak meg kellene tanulnunk figyelni rá.

Ebben az epizódban jeles kollégáimat követve megtartom "újévi köszöntőmet", majd elgondolkodunk arról, hogy a kontempláció az élet minden területén átalakító erővel bír. Ezért beszélhetünk "kontemplatív életstílusról". Szebb jelent kívánok mindnekinek!

Gyakran felmerül a kérdés, hogy konkrétan és gyakorlatilag mit tudunk tenni azért, hogy a kontemplatív lelkület kialakuljon bennünk. Ebben az epizódban erre keressük a megfogható válaszokat, melyben segítségünkre lesz többek között Mustó Péter SJ karácsonyi interjúja, illetve a Grande Chartreuse kolostor macskái.   

Link az említett nagyszerű interjúhoz: https://www.valaszonline.hu/2020/12/24/musto-peter-interju-karacsony/

Ha a híres (és számomra egyik legkedvesebb) filmtrilógia hívogat minket "vissza a jövőbe", akkor most ennek folytatásaképpen üljünk bele az időgépbe, s utazzunk azon idősíkba, ahol lehet a legkevesebbet tartózkodunk: a jelenbe. Ennek nehézségeiről és egyben végtelen egyszerűségéről szól a mai epizód.

Ebben az epizódban egy utazásra invitálok mindenkit, méghozzá nem kevésbé egzotikus helyre, mint a tűz közepébe, ahol ráébredhetünk egy olyan valóságra, amit eddig csak hírből (vagy ott sem?) ismertünk...

A kontempláció célja az értelemből "lehozni" az információkat a "szívbe", hogy az tapasztalattá váljon. Ennek a valóságát ízlelgetjük ebben az epizódban.

Furcsa címe van ennek a podcastnak: Kontemplatívok. Hogy mit jelent ez, és hogy hogyan jutottam arra, hogy nekikezdjek ennek az útnak az éterben, kiderül ebből az epizódból.